mezítlábas

repültem most állok mert
halálomra várnék,
de állott
te is, hogy fájok;

mezítláb vagy te is, mert mez itt lám, csak Eris
ha fejtett rögeidet rejtegeted, mert rablók révén fejtegetett
titkolt, tokolt tusáid takarnivalók tokáig
akkor kell az eltakaró elkavaró takaró;
karót a falóba, hogy az kapós kellemetlent elkallózza kalózok kalóza
ki becstelen is érte, sőt, ő kérte
kalózod én, karózom én
s ölöm kit kell, mit kell?

lettem volna fecske, de hamarabb madárkodott, s megette
mind a nyers húst. engedte,
s az ösztönét feltette
az esze tetejébe; megtette
amit megkövetelt a tette
de elfelejtette,
hogy a feltét
hazudik, s mindkét
szemével látnia kell ha vágnia fel
e kenyeret túl nehéz.

egyél füstöt akkor ha
mást enned már akkora
fájdalom volna;
ne pusztuljál el nekem te
ifjvén ifjam; kedvesemneh’
nem nevezlek.



2011. április 11.