Sajnálom, ha bántalak.
Nem lennék én rossz alak,
s most sem hiszem hogy az
vagyok, vagy hogy a
”kapok” szót nem érteném,
mert „adnék” én, ha tehetném,
de tőled,
(de főleg),
én nem kapom meg azt, hogy
véled,
(de tényleg),
csak véled maradjak, s sok
évet, képet, mézet, rétest
elraktározzak a télre,
vagy „miértek” (véltek, megéltek, nem kértek);
és úgy érzem, hogy félre
vezettelek.

Sajnálom, rávettelek,
elvettelek, s átvertelek,
így most megértem, ha haragszol.
De nem nekünk, ez harang szól!
Nem, nem és nem, és ha mégis
erősködnél, de én is
erőlködnék, hogy mégse
tegyük ezt, s én se
jöttem ám le a falvédődről,
okkal szólok a várvédőmről,
mi engem véd,
mert ő nem vét
főbenjáró bűnöket.
Hetet-hétre halmozót,
s e nőket
ő tiszteli, mert tisztelni kell
őket.

Nincs nagyon mást mondanom.
Ez elég, úgy gondolom.
Kétes képek, s kétej’k kélnek
legbelül,
s még fenséges’b álmim; bármim
Elterül.
Mert agyamban egy kattanás,
megpattanás,
s nehéz eldönteni,
hogy mi anyajegy, vagy pattanás.


2011. június 11.

Tegnap még esett,
ma meg már feslett
vagyok, adok és
kapok, s lopom a
napod.
De nem azt a Napot,
az kell még,
bár nem kék
vagy halott;
ha kell lég,
én adok,
mert másom sincs csak cadeauk.
Velem neked jó hát,
van eszem meg
corps, lásd,
nem eszem meg
amit hagyok.
Csak ha nagyot
kívánnék látni,
nagyon tudná a mát, ni,
de nem tudjátok ti férfiak,
ez nektek csak szépia,
a szín meg már nehéz,
bár súlyban így kevés.
Na mindegy is már,
mint egy kis kár
nem okoz nekem fejvesztést,
csak fáj
néha, de kikérem
amúgy is van migrénem.


2011. június 5.

Rajtam hagytad a szemed,
de megyek, elhozom neked.
Elhozom, s aztán
lesz itt ez meg az, s tán
több leszel, mint azok,
nem leszel majd az ok
hogy a várt várat leépítsem,
ne romboljam, de ne szépítsem,
és mert felékítsem
élénkebből bekékítsem.
Elégítsem-e ki hát
annak kedvét, akit át
engedtem már a szűrőn,
azt vallva, hogy nem egy szőrön
akadtam fent megint?
De hát kérem, maga meg int
s lelép, le a sásba
talán azt hiszi, hogy sáska?
Nem, nem eszem meg önt.
Amennyiben persze nem önt
nyakamba egy adag
kellemtelent, s ad az
összetett szemén belülre is
vagy kívülre, de fel is
út, le is
ha maga még egy botsáska
és nincsen agya csak csápja
meg botja,
mert rontja
a közérzetem megissza.
S bár szemet szemért,
de nem, nem kapja vissza
ha szemét.





2011. május 21. + 2011. június 2.

000

Lévén a szerelem sötét verem,
s bár szabadnak mondják,
szigorú szabályok szegélyzik útját,
hiába halmoznád hamarost
hámozott hántását, s hantolnád
ha ma rozs
terem, de
rájössz majd, hogy más ez sem,
csak
anyarozs.

2011. június 2.

mezítlábas

repültem most állok mert
halálomra várnék,
de állott
te is, hogy fájok;

mezítláb vagy te is, mert mez itt lám, csak Eris
ha fejtett rögeidet rejtegeted, mert rablók révén fejtegetett
titkolt, tokolt tusáid takarnivalók tokáig
akkor kell az eltakaró elkavaró takaró;
karót a falóba, hogy az kapós kellemetlent elkallózza kalózok kalóza
ki becstelen is érte, sőt, ő kérte
kalózod én, karózom én
s ölöm kit kell, mit kell?

lettem volna fecske, de hamarabb madárkodott, s megette
mind a nyers húst. engedte,
s az ösztönét feltette
az esze tetejébe; megtette
amit megkövetelt a tette
de elfelejtette,
hogy a feltét
hazudik, s mindkét
szemével látnia kell ha vágnia fel
e kenyeret túl nehéz.

egyél füstöt akkor ha
mást enned már akkora
fájdalom volna;
ne pusztuljál el nekem te
ifjvén ifjam; kedvesemneh’
nem nevezlek.



2011. április 11.