Sajnálom, ha bántalak.
Nem lennék én rossz alak,
s most sem hiszem hogy az
vagyok, vagy hogy a
”kapok” szót nem érteném,
mert „adnék” én, ha tehetném,
de tőled,
(de főleg),
én nem kapom meg azt, hogy
véled,
(de tényleg),
csak véled maradjak, s sok
évet, képet, mézet, rétest
elraktározzak a télre,
vagy „miértek” (véltek, megéltek, nem kértek);
és úgy érzem, hogy félre
vezettelek.

Sajnálom, rávettelek,
elvettelek, s átvertelek,
így most megértem, ha haragszol.
De nem nekünk, ez harang szól!
Nem, nem és nem, és ha mégis
erősködnél, de én is
erőlködnék, hogy mégse
tegyük ezt, s én se
jöttem ám le a falvédődről,
okkal szólok a várvédőmről,
mi engem véd,
mert ő nem vét
főbenjáró bűnöket.
Hetet-hétre halmozót,
s e nőket
ő tiszteli, mert tisztelni kell
őket.

Nincs nagyon mást mondanom.
Ez elég, úgy gondolom.
Kétes képek, s kétej’k kélnek
legbelül,
s még fenséges’b álmim; bármim
Elterül.
Mert agyamban egy kattanás,
megpattanás,
s nehéz eldönteni,
hogy mi anyajegy, vagy pattanás.


2011. június 11.